Nos, elérkezett az idő, hogy beszámoljak a Championship-ben töltött első évem második feléről. Szinte tökéletes lett…
katt a nagyobb képért.
Ha esetleg nem emlékeznétek, akkor gyorsan memóriafrissítést végzünk. Féltávnál a 6. helyen álltam alig 4 pontra az 1. Sunderland-től. Innen folytattuk a szezont, méghozzá egy szép sorozattal. Egészen február 25.-ig nem találtunk legyőzőre, és ebben a sorozatban sikeresen legyűrtük a Reading-et hazai pályán, a Blackpool-t nagyon csúnya veréssel küldtük haza és a féltávnál első ”Fekete Macskák”-at is elkaptam idegenbe egy szoros meccsen. Viszont itt valami olyan történt velünk, amire még nem volt példa ebben a karrieremben. Úgy elvertek, mint ”szódás a lovát” és ami még fájóbb, hazai pályán szomorítottuk a szurkolókat. Ez erősen megtörte a lendületünket és bizony nagyon sok pontot hullajtottunk a felesleges döntetlenekkel. Az utolsó fordulókra meg végképp elfogyott a lendület így majdhogynem lecsúsztunk a dobo…(hoppá, majdnem elszóltam magam?!:) )
katt a nagyobb képért.
…góról. Bizony, az a lendület ami az új év okozott, kitartott a végéig. Így egy szinte tökéletes szezont tudhatok magam mögött. Egyenes ágon feljutottam, közel se számítottam ilyen eredményre, de ez a CH szépsége. Elég csak megnézni a féltávnál 1. Sunderland-et, még a play-off se lett meg Nekik. A Reading egy másik dimenzióba focizott, ezért is szép, hogy legalább hazai pályán el tudtam kapni őket a szezon második felében. Összességében természetesen nagyon elégedett vagyok a csapattal, hogy 3 év alatt sikerült a harmadosztályból visszajutni az elitligába. Ez volt az elsődleges célom, amikor nekifogtam ennek a karriernek, hogy legalább kerüljön vissza a csapat a Premier League-be. Viszont a bennmaradás az már más tészta. (lesz…)
Köszönöm, hogy elolvastad
By Léhi
