Az edzőmeccseken sok felállást kipróbáltunk a csapattal, de mindegyikben volt olyan hiba, ami miatt, nem feküdt a csapatnak a játék. Hol túltámadó szellemben játszottunk, üres helyeket hagyva a védelem előtt, hol sokat védekeztünk, de alig jutottunk el az ellenfél kapujáig. 

A meglévő keret képessége azért jelentősen befolyásolta a taktika összeállítását. 4-4-2 - re bármikor össze tudok rakni egy csapatot úgy is, hogy meghatározó játékosok legyenek a cserepadon, a tapasztalatok azonban azt mutatják, nem nekünk való az a játékstílus.

A döntésem ezért egy 4-5-1 -es mezőnyfölényre törekvő taktikát választottam. Követlen, szabad stílusban, zónavédekezéssel építettük fel a csapat játékát. Gyors passzokkal a pálya teljes szélességét kihasználva próbálunk támadni, még a védekezésben is szerepet kap egy középpályás.  

A védelem tiszta, az ő dolguk a védekező harmad lefedése, ehhez segítséget is kapnak egy mélységi irányító személyében. Az ő fő feladata, hogy a megszerzett labdákat azonnal a támadó-harmadba küldje. Előtte két jó képességű középpályás játszik, akik a második vonalban érkeznek az ellenfél kapuja elé. A szélső támadó középpályások gyakorta húzódnak a kapu irányába, labdával és labda nélkül egyaránt, bár mindkét esetben más céllal. Amennyiben náluk van a játékszer, úgy megpróbálnak, üres csatornákat keresi és így helyzetbe hozni a csatárunkat illetve a középpályásokat. A másik esetben ők próbálnak meg üres területre futni és helyzetbe kerülni.

A csatárunk jelen esetben mélységi támadó, akinek a feladata, megtartani a labdát és vissza vagy a szélekre passzolni, ha erre lehetőség van. Amennyiben a szélsőket fogják, a védelem széthúzódik, így adódhat esély arra, hogy a megkapott labdával akár azonnal kapura is törhet. Ez a játékstílus eddig úgy tűnik, nagyon fekszik a csapatnak, ez mondjuk abban az esetben igaz, ha a TKP poszton nincs sérült, hiszen őket nagyon nehéz pótolni. 

Az utolsó pár edzőmeccsen jól vizsgázott a felállás, hogy bajnoki mérkőzésen mit tudunk ezzel kihozni, még várat magára.