Újabb bajnoki sorozat következett, Zaragoza, Malága, Barcelona. Nem szeretem ezt az időszakot, ezek azok a bizonyos havas pályás, piros labdás meccsek.
Olyan ez mint a filmekben a pszichológusnál :
- Akar róla beszélni ?
Döntetlen, majd még egy és egy vereség. A Barcelona elleni vereség azért nem ért meglepetésként, a másik kettő viszont kellemetlen volt, főleg, hogy mindkettő hazai pályán esett. A Zaragoza ellen szerencsénk volt, a Malaga ellen pedig a bíró vett el két, szerintem szabályos gólt. Sok a sérültünk, kikaptunk a kupában, nem egy jó sorozat ez.
Az eredményeket figyelembe véve bravúros, szerencsés dolog a 6. hely, de úgy érzem, kissé leült a csapat. A támadóim mintha elfáradtak volna, cserére pedig nem sok lehetőség van sajnos. Motiválatlanok a középpályások, sok a rossz passz és eladott labda.
A legnagyobb baj, hogy az ilyen teljesítmény, sokáig képes ott ragadni a csapaton, ameddig nem jön egy győzelem. Sajnos a következő meccset, az éllovas Atléticó Madrid ellen játsszuk majd, amiben azért benne van a vereség bőségesen. Kérdés az, ha ott is kikapunk, az milyen hatással lesz a csapat további formájára.
Mondható lenne, hogy már most elértük a célunkat - és ez igaz is - hiszen egy - két pont még és kiesni már nem fogunk. De most, hogy itt áll a csapat, egy EL selejtezőt érő helyen, nem igazán szeretnénk feladni ez a pozíciót. Mindenesetre az biztos, hogy küzdeni fogunk a következő meccseken is, a reményt nem adjuk fel.