Miután összeállt a teljes keret, elkezdtem kidolgozni a taktikát is. Úgy gondolom, hogy az erős védelem mindenképpen alapja kell, legyen egy jó taktikának, bár ezzel egyetemben nem szabad, hogy a védekezés a miatt visszaszoruljon a támadójáték. 

Egy stabil, 4-5-1 -es felállásban véglegesítettem a játékunkat. A választás első oka az volt, hogy ez egy gyorsan variálható felállás a támadás és védekezés között. A másik ok pedig: hiszem, a kezdő játékosaim ezeken a posztokon képesek a legjobb teljesítményre. 

Jelenleg is sok csapat játszik ebben, vagy hasonló felállásban, Pl.: Barcelona, Chelsea, AC Milan..... mondjuk részemről, nem ez volt a perdöntő, amikor választottam.  

katt a nagyobb képért.

Természetesen egy lassabb, rövid passzos játékot képzeltem el a csapatnak, mindezt kiegészítve egy mélyen elhelyezett védővonallal és egy kifejezett "horgony" emberrel.

A védősor a saját térfélre visszahúzódva veszi fel az ellenfél támadóit meggátolva ezzel, hogy nagy, üres tér maradjon a védők és a kapus között. A két belső védő közül az egyik kifejezett "fedező" feladatokat kapott. Ő pár méterrel előrébb helyezkedik, mint a védővonal, az ő feladata elfejelni a felívelt labdákat. Társa pedig a folyamatos emberfogásért felelős. A szélső védők elsősorban a védekezésért felelősek, de az ő feladatuk bejátszani a pálya üresen maradt széleit a középvonalig.

A védősor előtt egy tipikus védekező középpályás helyezkedik el, az ő feladata megszűrni a támadásokat megállítani, a gyors kontrákat. Egyértelműen ő lesz a csapatban a legtöbbet ütköző, szabálytalankodó játékosa. Első sorban a szűrés a feladata, a megszerzett labdákat neki kell leosztani az irányítóknak.  

A középpálya közepén két supporter játékos helyezkedik el, az egyikük egy mélységi irányító, a másik, speciális irányító. Az ő feladatuk elosztogatni a labdákat és mivel ketten vannak hasonló képességekkel, ha az egyiket kis is kapcsolják a játékból a társa is tudja szervezni a játékot. 

A támadó szekcióban három kifejezetten gólra törő embert alkalmazok. A két szélső visszavont támadó szerepkörben játszik. Az ő feladatuk oldalról megzavarni a védelmet bejátszani a labdákat középre, illetve a második hullámban érkező támogató középpályásnak. Az egyetlen kimondott támadó, minden esetben fent tartózkodik az ellenfél térfelén. Lefedve ezzel a két belső védő kapacitását. A támadó képességeitől függően külön játékstílust képviselnek. Amennyiben Louis játszik akkor ő lesipuskásként helyezkedik a kapu előtt, ha Méyé van a pályán, ő egy mélyebben visszahúzódó labdatartó támadó szerepkört vesz fel.

Mindkét esetben eredményes lehet egy támadás, de ezt sokat kell gyakorolni, és itt főként az összeszokottság a cél.

Természetesen a taktika egy cserével gyorsan átállítható akár 4-3-3-ra vagy 4-4-2-re is, bár remélem sok meccs közbeni változtatásra nem lesz szükségem. Bár a barátságos meccsek már folynak, még van idő tesztelni a felállást, és majd a bajnoki meccseken mutatkozik meg igazán a hatékonysága.