Sajnos kicsit lassabban haladok, mint szeretném, ennek oka az hogy egyrészt alig van időm játszani másrészt a Premier League már olyan színvonal ahol nagyon keményen meg kell küzdeni minden pontért. Eddigi tapasztalataim most már alig segítettek így úgymond kicsit tovább képeztem magam.
Az előzmény az, hogy az első 4 bajnoki mérkőzésen mindössze 1 pontot tudott szerezni a csapat, bár mentségünkre legyen mondva megmérkőztünk a Manchester United , Arsenal és a Chelsea csapataival. Ettől függetlenül a mutatott játék igen siralmasra sikeredett. A labda alig volt nálunk helyzetet nem vagy csak nagyon keveset tudtunk kialakítani, a védelem botrányos mennyiségekben hibázott.
A probléma természetesen a taktikában rejlett. Ez már nem az az osztály ahol megalkotunk két taktikát, egyet otthonra egyet idegenbe és azt játsszuk folyamatosan, meglehetősen jó eredménnyel. Az első két idényben a 4-4-2 sima volt a játékosok könnyen játszották az ellenfelek nem nagyon tudtak fellépni ellene. A tavalyi idényben úgy igazoltam, hogy a szűk 4-3-3 volt a nyerő sok váltott csatárral, de itt már látszott, hogy csak azért nyerjük a meccseket, mert szerencsével, több gólt tudunk a hálóba préselni, mint az ellenfél.
Ebben az idényben ez már nem jó taktika a védők semmi perc alatt érik be a csatársoromat, nem mellékesen szabálytalankodnak a félpályánál megakasztva így az esetleges kontrákat, támadásokat. A középpályások tartják a labdát, irányítanak, szélesítik a játékteret és nagyon sok esetben lőnek gólt nekünk. A csatárok életveszélyesek, követő emberfogás szinte lehetetlen, próbáljunk meg mondjuk egy Rooney-t vagy Drogbát tartani…….
Bármilyen taktikai variációt is alkalmaztam, nem ment a játék nem a vereség bosszantott igazán az benne van ilyen csapatok ellen, kevés igazolással, hanem a mutatott játék, maga az esélytelenség.
Minden meccsen kaptunk egy – két gól az ellenfél középpályásaitól, Manchester ellen kettőt a két szélső középpályástól úgy hogy 3 húzásból kerültek a kapunk elé.
katt a nagyobb képért.
A Chelsea ellen Lampard és J. Cole volt a két gólszerző.
Kicsit tehát körbejártam dolgot és úgy állapítottam meg, hogy egy igazi védekező középpályás hiányzik a csapatból. Ez a poszt az ami ezen a színvonalon már nélkülözhetetlen.
Eddig elég volt ha Correa vagy Norwood visszalépett a középpályáról most már külön ember kell aki zavarja az ellenfél irányítóját.
Így lett az új felállás 4-1-3-2, ahol a középpálya közepén szereplő irányítóra és a védekező középpályásra helyeződik a legnagyobb hangsúly. A védekező megszerzi a labdát és átadja az irányítónak, aki leosztja a szélsők vagy a csatárok irányába, idegenben és abban az esetben ha az irányítót kiveszik a játékból kis változtatással a védekező középpályás lép át elsőszámú irányítóvá a háttérből előrelőtt passzokkal.
Gyorsan keresgetni kezdtem, hiszen Correa az egyetlen bevethető védekező középpályásom, de szerettem volna inkább irányítóként játszatni Norwooddal rotálva, de Roberto de Sousa –t a Marseille elvitte előlem.
A Birmingham City ellen már ezt a felállást játszottuk. Norwood irányított, Correa játszott mögötte. Mindenkinek szigorúan tartani kellett a posztját a letámadást megemeltem már az ellenfél térfelén megpróbáltunk labdát szerezni. A szélső középpálya támadó feladatott kapott sok futással. A csatárok is folyamatosan zavarták a védőket.
A csapat ezt a taktikát játszva úgy a 60. percre készült el az erejével így itt már meg kellett forgatnom a középpálya szélét és a csatársort. Topp érkezett a csatársorba, Salvio a jobb oldalra, Gökhan Töre, Norwood helyére.
Rövid Birmingham City történelem: Eddig 4 meccset játszottunk 4 City győzelemmel: 11-1 es gólaránnyal.
A mostani meccs:
katt a nagyobb képért.
Az új taktikával sikerült megszerezni az első győzelmet a PL- ben, amiben mi tagadás a kapusunknak igen nagy szerepe volt.
Lehet, hogy sokatoknak ez a fajta felállás természetes volt, részemről eddig nem preferáltam, mostantól viszont úgy gondolom ez marad.
