Rövid tömör taktikai értekezés a 2012/13 -as idényre, mi változott a második NBI - es szezonra.

Első körben leszögezném, hogy a pálya beállítása kezdéstől fogva nem változott minden esetben a 102 / 65 arányt kérem a hazai mérkőzésekre.

Igazából nem volt külön okom a változtatásra az idény elején, hiszen a játszott taktikát tökéletesen hajtotta végre a csapat, ezt bizonyította az 2011/12 - es évadban elért második helyezés.

Sajnos azonban annyira sok sérült volt a csapat szélein, hogy kénytelen voltam egy szűkebb taktikát is kidolgozni, ami olyan jól sikerült - nézve a félévi eredményeket -, hogy nem akartam már szétbontani, főleg úgy hogy a kulcsjátékosaimat ebbe a rendszerbe is be tudom illeszteni.  

 Az új 4-1-3-2 esetében viszont nincsenek szélső középpályások így mindent meg kellett változtatni, betöltött szerepeket, mentalitást.

Áttértünk egy rugalmas támadó filozófiára. A szélsők megszűnésével a támadások visszaestek így a belső középpályásokat feljebb, támadóbb szellemben kellett játszatni.

Viszont ha a középpálya feljebb tolódik, a mély védősor miatt megnő az üres terület a saját 16 os vonalunk előtt, amiben egy jó képességű irányító egy gyors csatárral komoly problémát tud okozni. Ennek kitöltésére került be a Vkp a csapatba, aki labdaszerző feladatokat kapott, emellett ha valakire külön vigyázni kell egy meccsen az az Ő felelőssége.

Ezzel egy időben, a védősor is feljebb került hiszen, egy emberre nem lehet bízni a középvonal és 16 os közötti védendő területet. A zónavédekezés és a szabad eltávolodás lehetőséget ad a csapatnak, hogy az 5 védekező típusú játékos egymást kisegítve, tolódva védekezzen. Néha nem árt az alapvonalról bekiabálni nekik, hogy erre figyeljenek is oda, hiszen ez a védekezés, nagyon sok energiát emészt fel a játékosoktól és képesek mentálisan elfáradni és figyelmetlennek lenni.

A fentiek miatt a 3 középpályásból nem kell egyet védekezéssel lekötni, tehát ketten nyugodtan foglalkozhatnak a játék szervezésével, egyikük pedig felléphet a csatárok mögé támadóbb felfogásban.

A beállítások az játékosoktól függenek főként egy kis csapat esetében, hiszen nem minden esetben sikerül egy kifejezett posztnak megfelelő ember igazolni. Itt jön be a szerepe a kreatív szabadságnak, hiszen ezek a középpályások szervezik a játékot elmozogva a szélek felé, sőt több alkalommal, rövid ideig posztot is cserélnek. Persze itt lehetnek problémák az eladott labdákból, de hát semmi sem tökéletes.

A támadónak érdemes egy jó távoli lövéssel, passz képességgel rendelkező játékost választani, hiszen az esetek többségében ő ezt a két dolgot fogja csinálni.

A két csatár, teljes támadó felfogásban játszik, hiszen folyamatosan ott lenni az ellenfél kapuja előtt, nem hagyva, hogy a szélső védők felhúzódjanak a támadásokhoz. 

Jelenleg egy kimondott és egy tökéletes támadó szerepkörben játszik Kalu és George. Abban az esetben, ha Gór Viktor van, a pályán ő lesipuskásként még szélesebbre húzza az ellenfél védelmét azon az oldalon többnyire, amelyiken játszik.

A tapasztaltok szerint a csapat képes jól és stabilan játszani ezt a taktikát, egyetlen igazi ellenfele van, a 4-2-3-1  amiben a két védekező középpályás mélyen van a támadó középpályások pedig szélesen játszanak. Ez fűszerezve egy gyors, rövidpasszos játékkal, néhány jól passzoló játékossal szinte követhetetlen. 

Még szerencse hogy a Heerenveen csapatán kívül egyelőre nem találkoztam ilyen csapattal.